Ajánlások a szegény európai régióknak2008. július 2.
Az EU felzárkózó régióinak célszerű lenne a szolgáltatási szektor felé átirányítani a foglalkoztatási szerkezetüket – többek között ezt ajánlja a Bizottság ötödik kohéziós jelentése.Különösen azokban a szolgáltatási ágazatokban lenne szükség a foglakoztatás erősítésére, amelyek nem igényelnek különösen magas végzettségű munkaerőt – javasolja az EU 84 úgynevezett konvergenciarégiója számára az Európai Bizottság.
Konvergenciarégió alatt azokat a térségeket értik, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. Ide tartozik tehát az EU 27 tagállamában meglévő 271 (NUTS II szintű) régiónak a 31 százaléka, Magyarországon pedig a hét régióból hat. A hetedik magyar régiót, Közép-Magyarországot az átmeneti régiók közé sorolja a Bizottság, vagyis oda, ahol az egy főre jutó GDP az elmúlt évek sikeres felzárkózásának köszönhetően már meghaladta az említett 75 százalékot és így fokozatosan kivezetik a konvergenciarégiók számára kialakított támogatások kedvezményezetti köréből. Ilyen átmeneti régióból egyébként összesen 28 található az Unióban.
A konvergenciarégióknak folytatniuk kell agrárszektoruk modernizálását is – javasolja a Bizottság. Mivel azonban ezekben a térségekben várhatóan továbbra is igen jelentős marad az ipar szerepe a foglalkoztatásban, a Bizottság azt is ajánlja számukra, hogy fokozatosan alakítsák át iparszerkezetüket a felzárkózás érdekében a magasabb termelékenységgel jellemezhető és magasabb hozzáadott-értéket előállító ágazatok javára. Ez azért is fontos lenne, hogy elkerüljék a túlzott specializádódást, a túlzott függőséget olyan szektoroktól, amelyek a leginkább ki vannak téve a globális versenynek és gyenge növekedési lehetőségeket mutatnak fel. A magasabb hozzáadott-értékű ágazatok súlyának növeléséhez viszont természetesen javítani kell az oktatási-képzési rendszeren, hiszen az ilyen ágazatok jellemzően jól képzett munkaerőt igényelnek – állapítja meg a Bizottság.
Van egy jó tanácsa azonban Brüsszelnek azon régiók számára is, amelyek nem tartoznak sem a konvergenciarégiók, sem az átmeneti régiók közé. Számukra a legfontosabb annak biztosítása lehet, hogy megőrizzék jelenlegi versenyképességi előnyüket – nem csupán Európán belül, de globálisan is. Ehhez a kutatási-fejlesztési ráfordítások további növelésére van szükség. K+F-re ezek a régiók már most is sokkal többet költenek, mint a konvergenciarégiók, de a világban sok más térség még náluknál is bőkezűbben invesztál kutatásba és fejlesztésbe illetve a felsőoktatásba.
A kohéziós jelentésből egyébként a Bizottság elégedettségét lehet kiolvasni az Unión belüli gyengébben fejlett térségek felzárkózásának folyamatát illetően. Ezekben a térségekben 2000 és 2005 között 50 százalékkal gyorsabban nőtt az egy főre jutó GDP, mint az EU többi térségében. Eközben a munkanélküliség ezekben a régiókban 3 százalékkal csökkent. A kedvező tendencia elsősorban a korábban legszegényebb régiók gyors felzárkózásának köszönhető. Ennek dacára a konvergenciarégiók átlagos egy főre jutó GDP-re még 2005-ben is csupán az EU-átlag 58 százalékának felelt meg. Foglalkoztatottsági rátájuk is alacsony, alig éri el az 58 százalékot, miközben az RCE-régiókban ez a mutató 68 százalékra rúg. Súlyos gond, hogy a konvergenciarégiók zömében 2000 és 2005 között összességében nem, vagy csak alig nőtt a foglalkoztatás. Ebből a szempontból az átmeneti régiók jobban állnak, ott 63 százalék az átlagos foglalkoztatási ráta.
A Brüsszeli hírek rovatot a BruxInfo szerkeszti.