Hahn és a regionális szakbizottság2010. január 15.
A kohéziós politika integrált megközelítése mellett állt ki és elutasította annak teljesen állami hatáskörbe utalását a parlamenti meghallgatásán az osztrák Johannes Hahn, a regionális politikai portfolió várományosa.
„A regionális politika az európai integráció sikertörténete, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy bírálói is vannak” – mutatott Johannes Hahn, aki leszögezte, hogy a felzárkóztatási területnek nincs alternatívája, „legfeljebb csak annak tovább javított változata”.
Az osztrák biztosjelölt, hazájának eddigi kutatási és fejlesztési minisztere világossá tette, hogy meg kívánja őrizni a regionális politika vívmányait és a rendelkezésére bocsátott forrásokat is, amivel láthatóan megnyerte magának az ezt a megközelítést zömében támogató szakbizottsági tagokat.
Hahn utalt rá, hogy a regionális politika, mint az európai régiók jóléte megőrzésének eszköze nagy kihívások előtt áll. Ezzel kapcsolatban több ízben is elmondta, hogy a regionális politikának a jövőben a még ebben a félévben útjára bocsátandó EU2020 gazdasági stratégia szolgálatába kell állnia, támogatva az európai gazdaság versenyképességét, az oktatást és az innovációt. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen európai területnek sincs garanciája arra, hogy örökké jólétben fog élni.
Az osztrák biztosjelölt a regionális politika integrált és nem szektorális megközelítését vallja, amivel el is oszlatta azokat a félelmeket, amelyeket a nagyjából ez utóbbi szándékot tükröző nem hivatalos, ám azóta süllyesztőbe került októberi bizottsági tervezet váltott ki a képviselőkből. Hahn világosan értésre adta, hogy a költségvetési felülvizsgálatra készített munkaanyag lekerült a napirendről. Ugyancsak muzsika volt a képviselők fülének az a megjegyzése, hogy teljesen ellenzi a regionális politika „renacionalizálását”, vagyis tagállami hatáskörbe történő utalását. Azt is leszögezte, hogy a kohéziós politikát nem jótékonysági alapnak tekinti, hanem olyan eszköznek, amely elsősorban a humán erőforrásokba való befektetést szolgálja. Miközben több ízben is szorgalmazta a felzárkóztatási pénzek tudásba való befektetésének fontosságát, megértéssel fogadta, hogy a visszamaradottabb országok a fizikai infrastruktúra fejlesztésére is költeni akarnak.
Johannes Hahn több kérdés megválaszolása során is világossá tette, hogy a jelenlegi modellnek megfelelően olyan regionális politikában gondolkozik, amelyik minden európai régióra kiterjed, miközben előnyben részesíti a legszegényebbeket.
A regionális politikai tárca leendő gazdája a szabályok egyszerűsítésére is nagy hangsúlyt kíván fektetni, de mielőtt újabb javaslattal állna elő, meg kívánja várni, milyen eredményt hozott az a három, pénzfelhasználást megkönnyítő csomag, amelyet a gazdasági válság enyhítésére javasolt Brüsszel és amelynek harmadik eleméről jelenleg foglalkozik az Európai Parlament.
Hahn egyensúlyt kíván létrehozni az ellenőrzés és a bürokratikus terhek csökkentése között. A képviselők érdeklődésére aggasztónak nevezte a regionális források elköltésénél jelentkező nagy hibaszázalékot. A biztosjelölt kijelentette, ha bizalmat szavaznak neki, „zéró toleranciát” hirdet.
Az osztrák jelölt továbbá azt is megígérte, hogy nem fog megfeledkezni azokról a régiókról sem, amelyek relatív fejlettségük miatt fokozatosan kikerülnek a kedvezményezettek köréből.