NFÜ Nemzeti
Fejlesztési Ügynökség

Elérhetőségek

Írjon nekünk:
http://www.nfu.hu/eugyfelszolgalat
Infovonal: 06 40 638-638 Telefonos menürendszer

small counter placeholder

Költségvetési vita a magyar elnökség alatt2010. április 10.

Várhatóan még a nyári szünet előtt közzéteszik az uniós költségvetés működési elveit felülvizsgáló bizottsági jelentést, a 2011-es magyar EU-elnökség elején pedig az Európai Bizottság előterjeszti a hivatalos javaslatot a 2013 utáni több éves pénzügyi tervre.

A jelenleg hatályos, 2007-2013 közötti hét éves közösségi pénzügyi terv 2005-ös elfogadásának egyik feltételéül azt szabta több tagország, hogy „félidőben” – legkésőbb 2009-ben – „tabuktól mentesen” vizsgálják felül az utóbbi évtizedekben meghonosodott többéves keretköltségvetés működési logikáját.

A 2005-ös viták idején főként brit és svéd részről „innováció központú”, a kutatásra és fejlesztésre többet áldozó pénzügyi tervet szerettek volna elérni, radikálisan visszaszorítva elsősorban a közös agrárpolitika tételeit, valamint lehetőség szerint kurtítva a felzárkóztatási pénzkeretet is. Mások – mindenekelőtt a franciák – a költségvetési visszatérítések (de különösen a brit „rebate”) felszámolását szorgalmazták. 
Közben a nemzeti befizetések fájdalmas és nehézkes folyamatát látva fogalmazódott meg sokakban, hogy új, tagállami döntésektől függetleníthető „saját közösségi bevételeket” kellene  lehetőleg minél nagyobb arányban rendszeresíteni. Mivel 2005-ben nem látszott arra esély, hogy a konkrét számszerű összegekről folyó alkudozások közepette ilyen stratégiai mélységű ügyben egyhangú döntés születhessen, ezért utalták végül két (többéves) pénzügyi terv közé a vonatkozó alternatívák megvitatását.

Sokáig úgy tűnt, hogy a 2009 tavaszán leköszönő Barroso-bizottság 2008 végén, 2009 elején közzéteszi a felülvizsgálati vitákhoz szükséges munkaanyagát. A Lisszaboni Szerződés körüli bizonytalanságok – de mindenekelőtt az ismétlésre ítélt ír népszavazás – fényében azonban senki nem merte felvállalni egy ennyire gyúlékony téma reflektorfénybe állítását, utóbb pedig a „régi” bizottság nem érezte többé illetékesnek magát arra, hogy ilyen fajsúlyos anyaggal szűkítse le majdani utódának mozgásterét. És mivel az „új” bizottság végül csak 2010 februárjában léphetett hivatalba, formálisan a jelentés elkészítése is csak ezt követően vehette kezdetét.

Tovább késleltette a jelentést, hogy Barroso és csapata abszolút elsőbbséget adott az új, tíz éves gazdasági stratégiatervezet, az EU2020 elkészítésének, azon az alapon, hogy ennek prioritásai értelemszerűen meghatározzák majd a jövőbeni többéves közösségi pénzügyi tervek lehetséges-kívánatos súlypontjait is. A Bizottság elnöke eredetileg azt remélte, hogy az EU2020-at – legalábbis alapvetéseiben – a márciusi EU-csúcs jóváhagyja majd, és így azt a júniusi csúcson már a főbb nemzeti célokkal együtt lehet véglegesíteni. Ez azonban csak részben következett be: az EU2020 stratégia sokak bírálatát kiváltotta, az öt javasolt számszerűsített célkitűzés közül egyelőre csak hármat fogadtak el, és tanácsi diplomaták egyáltalán nem tartják kizártnak, hogy a stratégia véglegesítése június helyett 2010 őszére csúszik majd.

Barroso tavaly decemberben a 2009-es évet záró európai tanácsülésen az ilyenféle csúszásokkal is számolva igyekezett minél nagyobb mozgásteret hagyni a – akkori elképzelései szerint – még csak mindezeket követő majdani költségvetési felülvizsgálatnak és az új pénzügyi tervezés megindításának. Ennek az lett következménye – éppen tehát bizottsági nyomásra -, hogy a decemberi csúcs állásfoglalása még kissé homályosan úgy fogalmazott, hogy a brüsszeli testület legkésőbb 2011 „júliusáig” kell, hogy előálljon a 2013 utáni több éves költségvetésre vonatkozó javaslatával.

Vélhetően a legújabb bizottsági „menetrend” nemhogy immár a magyar elnökséget célozta meg a viták kezdetéül, de annak is lehetőleg az elején – január végén, vagy február elején – tartja kívánatosnak a folyamat megindítását. Ennek alapvető oka, hogy az egymást követő fél éves soros elnökségek láncolata a magyarok, majd a 2011 második félévében esedékes lengyelek után a dánokkal folytatódik, őket követik 2012 második felében a ciprusiak. Közülük, kimondva-kimondatlanul a legtöbb bizalom a kényes – tagállamokat menetközben hagyományos módon alaposan „egymásnak ugrasztó” – végalku levezénylésére Brüsszelben a mégiscsak már három és fél évtizedes tagsági tapasztalattal rendelkező Dánia iránt van, illetve – megfordítva a dolgot – legkevésbé szívesen még a parányi szigetország Ciprusra bíznák az egészet.

Ha viszont 2012 júniusáig a számszerű büdzséalkunak le kell zárulnia, a javaslatnak is legalább másfél évvel korábban ki kell jönnie. És ha esélyt akarnak adni annak, hogy a „költségvetési működési elvek” (büdzsé felülvizsgálat) vitáját ne eleve megcélzott konkrét számok prizmáján át nézzék az egyes fővárosokban, hanem tényleg elvekről folyjon – szintén, előre láthatóan nem kevésbé fájdalmas – alkudozás, akkor ez utóbbi időben olyan távol kell, hogy essen az előbbitől, amennyire csak lehetséges. E visszaszámlálás eredményeként jött ki a már említett 2010 júliusa, esélyt adva annak is, hogy időközben a júniusi EU-csúcs talán mégiscsak elfogadja majd az EU2020 stratégiát.

A majdani felülvizsgálat tartalmi elemeiről értelemszerűen ma még csak nagyon keveset tudni. Azt viszont még bizottsági illetékesek is elismerik, hogy a fő dilemmát részint a lehetséges „saját források” körének a számbavétele jelenti (pl.: „Tobin-adól”; „zöld adó”). Részint pedig a már 2005-ben is jó időre patthelyzetet teremtő „brit visszatérítés kontra közös agrárpolitika” dilemmája jelenti majd a másik fő frontvonalat, amiben könnyen alkutényezővé válhat a kohéziós politika jövőbeni mikéntje és nagyságrendje is.

A Bruxinfo értesülései szerint egyébként az új költségvetési biztos inkább azok táborába tartozik, akik szerint az új kohéziós politika alapvető feladata az kellene, hogy legyen, hogy addicionális forrásokat juttasson a kiemelt európai politikai célok eléréséhez.