Nemzeti
Fejlesztési Ügynökség Leghátrányosabb helyzetű kistérségek
felzárkóztatási programja

I. Az élményszerű helyszíni nevelés és oktatás jelentősége 

Miért fontos néha kimenni a tanteremből? 

Az emberiség legősibb és egyben mind a mai napig legeredményesebb tanulási-tanítási formája a fölfedezésre, élményszerzésre törekvő helyszíni tapasztalati tanulás. Az ember kezdetektől törekszik önmaga és a világ megismerésére. Ismereteit az őt körülvevő természetből és saját közösségéből szerezte. Az ismereteket, képességeket és készségeket főleg a napi élet folyamatában, főként utánzás, próbálkozás során tanulta meg a felnőttektől. Közvetlenül az ismereteket adó, a megtanulandó viselkedést magában foglaló szituációban folyt a tanulás. Így sajátították el az élethez – talán pontosabban így: a túléléshez – szükséges ismereteket. A mintakövetés játékos utánzásaihoz a felnőttek a bemutatás és szemléltetés módszerét is társították. A későbbi fejlődés során a minket körülvevő technikai civilizáció növekedésével a megtanult ismeretek tömege messze meghaladta azt a mennyiséget, melyet bármely egyén az adott szituációban megszerezhetett. Így az írásbeliség kialakulásával párhuzamosan kialakult a tanítás intézményes formája, mely a közvetlen tapasztalatok mellett az elmondásra és az írásbeliségre támaszkodott és egyben közvetítő személyeket is igényelt. Ezzel párhuzamosan mind a görögöknél, mind a rómaiaknál, mind az araboknál fölerősödik a természet tudatos megfigyelésére és megértésére való törekvés. A reneszánsz új humanisztikus világképe újabb lendületet adott a közvetlen fölfedezés, kísérletezés módszerének.

Comenius (1592-1670), a „didaktika” atyja, végig tiltakozik a tekintélyelvű, csak zárt épületekben való tanítás ellen, fő elve a világ közös felfedezése, melyben kulcsfontosságú a szemléltetés, melynek a valóságból kell kiindulnia.

Locke (1632-1704) hangsúlyozza, hogy az emberi tudás a tapasztalatból születik, a megismerés folyamatában ki kell használni a gyermeki kíváncsiságot, és úgy kell tanítani, hogy a gyermek ne érezze tehernek a tanulást.

Ugyancsak ezt vallja J.J. Rousseau (1712-1778) a gyermeki egyéniség felfedezője, aki meghirdeti híres elméletét a technikai civilizáció kultúrája által megrontott emberiségnek vissza kell térnie a természethez, oly módon, hogy a gyermek kíváncsiságát és érdeklődését kell kihasználni olyan feladatok adásával, melyeket önmaga is képes megoldani.

Herbart (1776-1841) szerint: „Az érdeklődés az egyetlen olyan eszköz, amellyel tartóssá tehetjük az oktatás eredményét.” Azt állítja, hogy az érdeklődés szintje, mélysége és sokoldalúsága szoros kapcsolatban van a tanulók öntevékenységével. A 18. század második és a 19. század első felében a világutazások vezéregyéniségei már igazi tudósok voltak, akik a tudás gyarapításának legfontosabb eszközeként a terepbejárást és gyűjtőmunkát tartották. A pragmatista alapú pedagógia vezéralakja

Dewey (1859-1952) műveiben a cselekvést tekinti a létezés lényegének, szerinte a tanulást valóságos életproblémák ösztönzik, a tapasztalat annak folyamatában, jelenidejűségében fontos. Nála leomlik az iskola és az élet közötti válaszfal, így az iskolai tanulás nem válik el az iskolán kívüli élettől. Ő alkotja meg a napjainkban egyre jobban elterjedő projekt-módszert. Magyarországon az I. és a II. világháború között erősíti a természet és emberközeli szemléletet a cserkész-, majd 1949-től az úttörő mozgalom és később a KISZ táboroztatási programjai. 1956 után megjelennek a középiskolai természetjáró szakosztályok, honismeretei egyesületek, melyek kirándulásaikat gyakran kötik össze megyei és országos honismereti versenyekkel. Az 1980-as évek második felétől indul útjára az erdei iskolai mozgalom, mely napjainkban országos hálózattá fejlődött, bár sajnos gyakran előfordult, hogy nem a szakmai programok, hanem a vendéglátók anyagi érdekei szabták meg a lehetőségeket. A „gyermekbetegségek” közé tartozott, hogy gyakran csak egyoldalúan a természetet vizsgálták és az ott élő embert, annak gazdasági tevékenységét, kultúráját és hagyományait ritkán.Az 1990-es években világszerte fontos alapelvvé vált a természet- és környezetvédelem, a fenntartható fejlődés elképzelése alapján történő vizsgálatok végzése, az egész életen át tartó tanulás igényének megteremtése.  Az élményszerű tanítás igényének újbóli megerősítését jelentették egyrészt a modern pszichológia eredményei, - lásd például Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete, - illetve a magyar oktatási intézményekben is egyre tömegesebbé váló motiválatlan, unatkozó és ezért egyre fegyelmezetlenebb gyermektömegek megjelenése.  

Az élményszerű, helyszíni (szabadtéri) tanítás helyzete napjainkban 

A NAT létrejötte és annak komplexitásra és integritásra törekvő tantárgyi ismeretrendszere új lehetőségeket nyitott a vállalkozó pedagógusok, pedagógus csoportok, esetleg pozitív hozzáállású iskolafenntartók részéről, az élményt és örömet okozó intézményrendszeren belüli és azon kívüli oktatási-nevelési formák, keretek létrehozására. Ma már az óvodáktól kezdve az egész közoktatás rendszerében - a pozitív tapasztalatok eredményeképpen – újra erősödőben van, hogy bővítsük a tanórákon belüli és kívüli, gyakorlati tapasztalatokra és élményekre építő oktatás szerepét. Szakkörök, önképzőkörök, kézműves és művészeti csoportok egyre nagyobb súlyt kapnak az oktatási-nevelési folyamatban.Saját lakóhelyünk, illetve tágabb környezetünk személyes, tapasztalati megismerésére kiválóan használható a kiállítások, múzeumok, természeti, történelmi látnivalók, az egyre több regionális, országos tanulmányi és művészeti diákrendezvény, fesztivál és a több napos osztálykeretben megtartott tanulmányi kirándulás, illetve szünidei, különböző típusú tematikus (sport, művészeti, természet-, és környezetvédelmi, stb.) táborok. Újjászületett az erdei iskola mozgalom is, mely – a versenyhelyzet erősödése miatt - egyre inkább felfedezi a komplex természeti, társadalmi összefüggéseket, és a helyszíni programok kialakításában rejlő oktatási-nevelési lehetőségeket. Az új szemléletre kiváló példák:

• A szombathelyi Kerekerdő Alapítvány - 1987-ben alakult, tevékenységében az óvodások környezeti nevelésétől az iskolai keretek között folyó nevelési és oktatási programokon keresztül, a felnőtt civil természetvédelmi, néprajzi és kulturális programokig, versenyekig, vetélkedőkig mindenféle megtalálható.
• A Dunakanyar Erdei Iskola, - 1990-ben alakult Waldorf hagyományokon, és 1993-tól természetvédelem és természetkultúra szellemiségét közvetítő általános iskolaként működik Visegrádon. Fenntartója a Dunakanyar Erdei Iskola Egyesület. Támogatója a Pilisi Parkerdő Zrt. A valóban erdőben található iskola nevelési és pedagógiai programja az országban egyedülálló.
• A Kolumbusz Humángimnázium - 1992-ben kezdte meg az „Alternatív lehetőség-, és élménypedagógia”-i egyedi kísérleti programjával az oktatást, melynek keretén belül tanrend szerinti(!) hazai és nemzetközi szakmai gyakorlatok során a tanárok és a diákok, hazánk tájain kívül négy kontinens 41 országában tanultak és tanítottak, több mint 500ezer kilométert megtéve.
• A darányi „Gólya program” – A sokszorosan hátrányos helyzetű településen lévő általános iskola 2006-ban tett szert országos és nemzetközi hírnévre, az iskola kéményén fészkelő gólyapár révén. Mára már több mint 1millió 600ezer külső látogató olvasta el a gólya megfigyeléseket bemutató honlapot. Japántól az Egyesült Államokig számtalan virtuális és valós látogató érkezett az iskolába. A program jó példája annak, hogy egy véletlen adta lehetőséget kreatív pedagógusok, az IKT-s eszközök felhasználásával, hogyan tudnak az iskola és a település hasznára fordítani, hogyan lehet nagyon nehéz motivációs környezetben lelkes tanulni vágyó ifjakat, és a cél érdekében összefogó felnőtt közösséget létrehozni.
• A patcai Katica Tanya - 2001-ben jött létre, és a folyamatos fejlesztés eredményeképpen erdei iskolai, kalandtábori, de családok részére aktív pihenést szolgáló programjaik nemzetközi színvonalúak, beleértve a paraszti gazdálkodás múltbéli és jelenlegi formáit, bemutatva a háziállatok fajtáit és azok életmódját, biogazdálkodást, lovaglási lehetőséggel, játszóházakkal, előadótermekkel, fából ácsolt palánkvárral, lovagi játékokkal, stb. A szolgáltatást a helyszínen kiváló szállás és étkezési lehetőségek bővítik.

Tanulmányi kirándulások, helyszíni szakmai gyakorlatok, táborok „piacának” rövid áttekintése:  A fent felsorolt tevékenységek legfőbb akadálya az anyagi források korlátozott lehetősége, illetve a tanárok jelentős részének tanítványaiktól való – iskolán kívüli - „félelme”. A jól előkészített osztálykirándulással csökkenteni lehet mindkettőt. 

Közoktatásban tanulók száma 2008/2009-es tanévben a KSH adatai alapján:

Milyen arányban vesznek részt különböző korosztályú tanulók az osztálykirándulásokon? 

Az óvodás korosztályú gyermekek körében az esetek döntő többségében – nagyon helyesen - a saját település és környezetének megismerése, felfedezése a jellemző. Az általános iskola alsó tagozatában már előfordul – különösen 3. 4. évfolyamon, hogy az élményszerű, motiváció keltésre épülő nevelési, oktatási folyamat erősítése érdekében a saját településen, és annak környezetén kívül már – más helyszíneken is - tematikus táborokat is szerveznek. Felső tagozaton már népszerű gyakorlattá vált a saját településen kívüli, eredeti helyszíneken és táborokban való nevelés-oktatás, illetve táboroztatás. A szakiskolások esetében mérhetően csökken az osztálykirándulások, illetve táborok szervezési gyakorisága, aminek első számú oka lehet, hogy ebben az iskolatípusban van a legtöbb sokszorosan hátrányos helyzetű, motiválatlan és ezért fegyelmezetlen, külső munka esetén különböző veszélyeket, kockázatokat hordozó gyermek, és tanulóközösség. Így ebben az esetben a bátrabb osztályfőnökök, illetve pedagógusok által megszervezett iskolán kívüli kirándulások, táborok elsősorban a közösség építést szolgálják.  A tapasztalatok alapján: 

• az általános iskolás tanulók

                   alsó tagozatosainak            20 %-a,                                 77.902

                   felső tagozatnak                 70 %-a,                               279.390

• a szakiskolások                           30 %-a,                                 40.095
• gimnazisták                                 80 %-a,                               162.882
• szakközépiskolások                      70 %-a,                               165.563

Összesen:                                                                                       725.772  

Tehát összesen 725.772 tanuló vesz részt - számításaink szerint -osztálykirándulásokon. 

Ha egy éjszakát alszanak, azaz átlagban két napos a program (mert lehet egy, vagy három napos is), akkor étkezésre, szállásra, belépőre,– szintén átlag alapján – 5.500 Ft-ot költ egy diák útiköltség nélkül. Ez beszorozva az osztálykiránduláson részt vevők számával, összesen 3.991.746.000 Ft-ot jelent évente.  

Milyen feltételezett bevételt jelentene a hátrányos helyzetű településeknek, ha osztálykirándulás helyszínéül őket választaná az iskolák egy része? 

Amennyiben a módszertani ajánlással, érdekes, értékes helyszínek bemutatásával, elérhetőség, szállás, étkezési lehetőség megjelölésével tudnánk segíteni, hogy a tanulócsoportok legalább 30 %-a a leghátrányosabb helyzetű kistérségek értékeit ismerje meg, akkor az ott realizálható bevétel 1.197.523.800 Ft lehetne évente.  (Csoportonként minimum két pedagógussal lehet számolni, de a költségekbe őket nem vettük bele, mert általában kedvezményeket kapnak.) De ez csak a tanulói létszámból kiinduló, tapasztalatokon nyugvó számítás összege, de ezen túlmenően figyelembe kell venni, hogy a kör bővebb: az iskolai szakkörök, önképzőkörök (ezek gyakran évfolyamokhoz nem kötődnek: például iskolai irodalom, rajz, történelmi, honismereti, földrajzi, természetjáró szakkörök, önképzőkörök) illetve az iskolák tanítási szünetben rendezett tematikus táborai (például vándortáborok, sport-, természeti-, kézműves, stb.). További komoly látogatói kör, amikor a gyermek által megismert, megszeretett, dicsért helyre visszalátogat a család. Természetesen ehhez olyan fogadó környezetet (infrastruktúrát) kell kialakítani, amelyben a látnivalók mellett a szolgáltatásban részt vevő emberek készségesek, felkészültek, toleránsak, stb. 

Az ezredfordulót követően (2000) nagyon sok vállalkozás értette meg, hogy a diák kirándulásokban, erdei iskolákban, egyéb táborokban óriási anyagi lehetőségek vannak. Ennek jó példája a http://www.osztalykirandulas.lap.hu/ tematikus oldala, amelyen különböző szintű, szakmailag jelentősen eltérő ajánlatok találhatók. A lapot mindenképpen érdemes megnézni, de az érdeklődő tanárok figyelmébe ajánljuk, hogy a lap nem teljes, illetve az azon szereplő szakmai programokat jelentős kritikával kell vizsgálni. Különösen fontos, hogy a látszólag könnyű, teljes programot kínáló lehetőségek milyen hatással vannak saját szakmai és közösségteremtő elképzeléseinkre. A szabadidős táborok kivételével senkinek sem javasoljuk az olyan jellegű – látszólag nagyon könnyű és érdekes - programokat, amelyekben a csoport saját tanárai csak „felügyelő-kísérő” szerepre vannak kárhoztatva. Az eredményes nevelő és oktató munka alapfeltétele az iskola saját diákjainak és tanárainak szakmai és emberi együttműködési viszonya, bizalomra és hitelességre épülő kapcsolata. Ezért sokkal jobbnak találjuk azt, ha a tanárok és a diákok (esetleg szülők bevonásával) iskolai tanulmányi kirándulásokra saját programot dolgoznak ki, természetesen figyelembe véve a helyi szakemberek adta speciális lehetőségeket. Ilyenekre is van jó példa az említett lapon, de feltűnő, hogy a leghátrányosabb térségekben nagyon kevés a téma-, és programajánlat.  

Tanulmányi kirándulások ösztönzésének lehetőségei: 

- országos és helyi pályázatok kiírása az anyagi források biztosítására (nemcsak erdei iskolákra, hanem önálló programokra is),

- pedagógusi félelmek eloszlatása,

- iskolai érdekeltség növelése (anyagi, erkölcsi, szakmai) 

Az adott térségekben további jelentős bevételi forrásnövekedés érhető el a helyi kollégiumi szállás és étkezési kapacitások jobb kihasználása és fejlesztése esetén.