Lassan gyűlnek az innovációs vállalások2010. június 1.
Több tagállamnál is széles a szakadék az országok által vállalhatónak tartott kutatás-fejlesztési és innovációs ráfordítások és az Európai Bizottság 2020-ra előrevetített összeurópai 3 százalékos, GDP-arányos célkitűzése között.
Általában egyetértés volt a tagállamok között arról, hogy a 3 százalékos cél jó és fontos, de több ország – köztük Nagy-Britannia és Magyarország is – egyelőre tartózkodott attól, hogy elkötelezze magát egy konkrét nemzeti szám mellett.
Az „intelligens, fenntartható és a kirekesztéstől mentes növekedés” a kulcsszavai és egyben vezérfonala annak az új tízéves gazdasági stratégiának, amelyről március 3-án fogadta el és terjesztette elő javaslatát az Európai Bizottság. Az EU2020-as stratégia célja, hogy az innovációban és a zöld technológiákban rejlő potenciál kiaknázásával új növekedési forrásokat biztosítson a számos szerkezeti problémával küszködő és cselekvés híján hanyatlásra ítélt európai gazdaságnak.
Az új programnak egyszerre kell kiutat mutatnia az EU és tagállamai számára rövid távon a válságból és tartós növekedési pályára állítani a gazdaságot, amely – ismerte el márciusban első ízben a Bizottság elnöke – már a krízist megelőzően is a leszakadás jeleit mutatta. José Manuel Barroso szerint az új stratégia, ha megvalósul, legalább 2 százalékot tehet hozzá az Unió gazdasági növekedéséhez.
A Lisszaboni Stratégiát felváltó új tízéves program az innovációra és az oktatás-képzés megújítására („okos növekedés”), az alacsony szénkibocsátású és nagy energiahatékonyságú gazdaságra való áttérésre („fenntartható növekedés”) és a jelenleginél jóval magasabb foglalkoztatási szint elérésére („kirekesztéstől mentes növekedés”) törekszik majd.
Ami az innovációt és kutatás-fejlesztést illeti, a Bizottság a versenyképességi tanács ülésén ismertette a konkrét nemzeti vállalásokról eddig folytatott kétoldalú egyeztetések eredményét, keresve annak lehetőségét, hogy az egyelőre nagyon eltérő szintű kötelezettségvállalásokból összejöjjön az EU2020 programban megfogalmazott uniós szintű 3 százalék.
Az egyeztetések alapjául a Bizottság által „megajánlott” nemzeti százalékok szolgálnak, melyek a tagállamokra nézve nem kötelező érvényűek. Különböző számítási modelleket figyelembe véve – többek között statisztikai és gazdaságszerkezeti mutatók alapján – Magyarország esetében a GDP arányában 2 és 2,5 százalék közötti kutatás-fejlesztési és innovációs ráfordítást tartana kivitelezhetőnek 2020-ig a Bizottság. Ehhez képest hazánk jelenleg körülbelül a bruttó nemzeti terméknek csupán 1 százalékát költi erre a célra, ráadásul ez az arány – bár nominálisan növekszik – mintegy 10 éve változatlan.
Nehéz alkufolyamatról van szó, mivel nagyon eltérő alapról indulnak az országok: van ahol a ráfordítás már most 3,5 százalék, de van ahol csak 0,5 százalék – magyarázták tagállami diplomaták.
A vita fényében valószínűbbnek tűnik, hogy az eredetileg javasolt menetrendtől eltérően nem a júniusi, hanem az őszi európai tanács idejére lesznek konkrét számok, az addigra esedékes nemzeti reformprogramokba ágyazva.
Párhuzamosan zajlik annak a vizsgálata is, hogyan lehetne a GDP-arányos mutató helyett eredmény alapú mérést bevezetni a kutatás-fejlesztésre és innovációra. „Jelenleg több mint 20 indikátort vizsgál egy erre létrehozott munkacsoport, és szeretnék ezt a kört jelentősen leszűkíteni. Az ezzel kapcsolatos eredmények is valószínűleg az őszi európai tanács terítékére kerülnek” – vélekedett egy szakértő.