A Hübner-féle szakbizottság véleménye a kohéziós politikáról2010. július 21.
Az erős és megfelelően finanszírozott regionális politika elengedhetetlen feltétele a szociális, gazdasági és területi kohézió kialakításának, elég teret kell engedni ahhoz, hogy alkalmazkodni lehessen a regionális sajátosságokhoz, és az Európai Szociális Alapnak a kohéziós politika integráns részének kell maradnia. Csak néhány pont azok közül, melyeket az Európai Parlament szakbizottsága fontosnak tartana, hogy bekerüljön a majdani kohéziós politika alapelemei közé.
A 2013 utáni kohéziós politikáról szóló elképzeléseit vázolta fel a José Manuel Barroso bizottsági elnöknek egy állásfoglalásában Danuta Hübner, a biztosi kollégium regionális politikáért felelős egykori tagja, aki jelenleg az Európai Parlament regionális fejlesztési szakbizottságát vezeti.
Hübner az Agence Europe összefoglalója szerint reményét fejezte ki, hogy a dokumentum, amely egyelőre a szakbizottság pozícióját tükrözi, az Európai Parlament hivatalos állásfoglalásává válhat.
Állásfoglalásában a szakbizottság egyebek között leszögezte, hogy a kohéziós politika már eddig is fontos szerepet töltött be az európai integrációban: hozzáadott európai értéket képvisel, elősegíti a modernizációt, a fenntartható növekedést, és európai szolidaritást fejez ki. Az EU-szerződések szellemével összhangban éppen ezért egy olyan EU-szerte alkalmazott regionális politikára van szükség, amely valamennyi régióra kiterjed. A kohéziós politika nemzeti hatáskörbe történő visszahelyezését, illetve bármiféle erre irányuló kísérletet vissza kell utasítani. Ugyanakkor az uniós költségvetés felülvizsgálatakor és a majdani pénzügyi keret meghatározásakor teljes mértékben figyelembe kell venni a regionális dimenziókat is.
Az EP bizottsága szerint így az erős és megfelelően finanszírozott regionális politika elengedhetetlen feltétele a szociális, gazdasági és területi kohézió kialakításának. A Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek megfelelően a területi kohézió egyfajta célzott megközelítést jelent, ezzel biztosítva az úgynevezett többközpontú fejlesztést, mégpedig a szinergiák létesítése által, valamint a források ágazati szétszóródásának elkerülése révén. Éppen ezért elég teret kell engedni ahhoz, hogy alkalmazkodni lehessen a regionális sajátosságokhoz, és támogatni lehessen a lemaradó térségeket abban, hogy társadalmi-gazdasági nehézségeiket, problémáikat maguk mögött hagyhassák. Lehetővé kell tenni azt is, hogy a tengerentúli területekre, a határvidékekre, a speciális földrajzi jellegzetességgel bíró régiókra, vagy azokra, melyek valamilyen jellegzetes fejlesztési kihívással küzdenek, továbbra is speciális rendelkezések vonatkozzanak.
A korábbi tapasztalatokból kiindulva a kohéziós politika városfejlesztési dimenziójával kapcsolatban egy sokkal fókuszáltabb megközelítést kell alkalmazni. A szakbizottság rámutatott, hogy a városok dinamikus szerepet játszanak a régiók gazdasági fejlődésében, és pozitív gazdasági lendületet adnak a városokat körülvevő területeknek is. Emiatt a pénzügyi források majdani elosztásánál a városi, és a külvárosi beruházásokra is gondolni kell. A Hübner-levél felhívta a figyelmet arra is, hogy a többszintű kormányzás a kohéziós politika egyik kulcseleme, és alapvető fontosságú a döntéshozatali folyamat minőségének biztosításában.
A szakbizottság álláspontja szerint a 2013 utáni kohéziós politika felépítésének egyszerű, tisztességes, átlátható átmeneti rezsimet kell magában foglalnia, olyat, amely figyelembe veszi a múltbeli tapasztalatokat, valamint az érintett régió társadalmi és gazdasági helyzetének változásait, emellett lehetővé teszi a szóban forgó térségek további növekedését és fejlődését. A grémium mindezeken felül leszögezte azt is, hogy az Európai Szociális Alapnak a kohéziós politika integráns részének kell maradnia. Végül az EP regionális fejlesztési bizottsága arra kérte az Európai Bizottságot, a tanácsi elnökséget és az Európai Tanácsot, hogy a 2013 utáni kohéziós politikáról szóló vitában vegyék fontolóra a dokumentumban felsorolt pontokat.