EU költségvetési felülvizsgálat2010. szeptember 26.
Majdnem egy évvel az eredetileg megszabott határidő lejárta után, október 19-én teszi közzé az Európai Bizottság a költségvetési felülvizsgálatról szóló álláspontját.
Brüsszelnek az Európai Tanács határozata értelmében legkésőbb 2009 végéig sort kellett volna kerítenie a „félidős felülvizsgálatra”, ám a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésének elhúzódása és az ír referendum miatt jobbnak látta elhalasztani a dokumentum publikálását. A jelentős csúszás miatt sokan eleve megkérdőjelezték, hogy egyáltalán van-e értelme a dolognak, hiszen a Bizottság nem egészen egy év múlva 2011 júliusában teszi közzé a 2014 és 2020 közötti hétéves pénzügyi tervre vonatkozó javaslatokat, így egy érdemi költségvetési felülvizsgálatra – aminek nem pénzösszegekről, hanem politikai elvekről kellene szólnia – már nem lesz idő.
Janusz Lewandowski költségvetési biztos környezetéből már korábban értésre adták, hogy Barroso elnöknek nem áll szándékában a szenvedélyek felszítása a tagállamok között akkor, amikor a kormányoknak a gazdasági válságból való kilábalással és az államháztartás egyensúlyba hozásával éppen van elég bajuk. Márpedig ha valami, akkor a pénzügyi viták mindig éles ütközésekhez vezetnek a kormányok között. Valószínűleg csalódni fognak azok, akik túl sokat várnak a felülvizsgálattól. A nagy titokban, Barroso személyes felügyelete mellett készülő bizottsági közlemény az EU2020 gazdasági stratégia prioritásai mentén tartja majd célszerűnek a kiadások újrafókuszálását, de attól várhatóan tartózkodni fog, hogy frontális vitát nyisson a közös agrárpolitika és a kohéziós (felzárkóztatási) politika jövőjéről.
Emlékezetes, hogy éppen egy évvel ezelőtt az akkori költségvetési biztos, Dalia Grybauskaite irányítása alatt már készült egy a kiadási prioritásokat meglehetősen radikálisan átrendező tervezet, amelyet azonban az ellenérdekeltek idejekorán kiszivárogtattak, és ezzel megtorpedóztak. Az akkori kudarcból tanulva értesülésünk szerint José Manuel Barroso most teljesen magához és a főtitkársághoz vonta az anyag elkészítését.
Bizonyos szándékok ugyanakkor így sem maradtak rejtve. Így az sem, hogy a Bizottság egyfajta európai adóval szeretné felváltani a jövőben a nemzeti összterméken alapuló nemzeti költségvetési befizetéseket. Nem az uniós polgárokat terhelő személyi jövedelemadóról van szó, hanem egy európai szinten begyűjtött adóról, ami származhat a pénzügyi tranzakciók megadóztatásából, a légitársaságok által fizetendő „karbonadóból”, de esetleg másból is.
Vélhetően a Bizottság az uniós büdzsét illetően két opció között választhat. Az egyik a kiadások részleges, ám nem radikális átalakítása nagyjából hasonló költségvetés mellett. A másik pedig a jelenlegi helyzet (status quo) fenntartása. Nem kizárt, hogy Brüsszel végül a kettő között állapodik meg, ami nem jelentene „forradalmat”. Megfigyelők szerint a következő többéves pénzügyi tervről szóló vitát – ami tehát hivatalosan a 2011. júliusától kezdődő lengyel EU-elnökség alatt startolhat – miként eddig, ezután is a közös agrárpolitika (és a kohéziós politika) finanszírozása és az egyes tagállamoknak korábban adott költségvetési visszatérítések (főleg a brit rabatt) sorsa fogja meghatározni.
A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően ugyanakkor egy új szereplő fog belépni a játékba az Európai Parlament személyében, amely fennállása óta először akár meg is vétózhatja majd a kormányok által tető alá hozott pénzügyi alkut (hozzájárulási jog). A nagy pénzügyi-költségvetési vita teljes befejezéséhez tapasztalatok szerint körülbelül 20 hónap szükséges.