Az EP szakbizottsága véglegesített álláspontját a jövőbeni kohéziós politikáról2010. október 1.
A jelenlegi kohéziós célok fenntartása, a szektorális megközelítés helyett a területi alapú támogatás, és „erős és megfelelően finanszírozott”, közösségi hatáskörben maradt regionális politika az Európai Parlament szakbizottságának a minimális elvárása a 2013 utáni közös költségvetés körülményeihez majdan igazodó kohéziós politikával szemben.
A regionális fejlesztéssel foglalkozó EP-bizottság – Danuta Hübner, korábbi kohéziós politikai EU-biztos elnökletével – elfogadta a Hübner által amúgy már idén júliusban megszellőztetett prioritásait. Az állásfoglalás most az októberi EP-plenáris elé megy, ahol minden jel szerint szavaznak is majd róla.
A brüsszeli zsargonban néha „Hübner-bizottságként” is emlegetett EP-testület már a küszöbönálló új költségvetési viták elé igyekszik pozícionálni az EP érveit és követeléseit a 2013 utáni kohéziós politikáról. Emlékezetes, hogy 2009 őszén hatalmas vihart kavart egy akkor kiszivárgott – és éppen e kiszivárgás miatt is abban a formájában hamar el is lehetetlenült – bizottsági elképzelés, ami látszólag gyökeresen új alapokra helyezte volna a jövőbeli regionális politikát.
Az utólagos magyarázkodások szerint csupán „belső vitaanyagnak” szánt koncepció-tervezet egyebek között a támogatások csökkentését helyezte volna kilátásba az adott időkeretek között megfelelő haladást elérni képtelen tagállamok számára, és időkorlátot szabott volna azoknak az országoknak is a támogatások igénybe vételére, amelyek egy ésszerű fejlettségi szintet elértek. Egy másik elképzelés értelmében attól tették függővé a regionális támogatások nyújtását, hogy az illető ország milyen régóta tagja már az Európai Uniónak. De talán a legnagyobb felhördülést az az elképzelés váltotta ki, amely az eddigi zömében területi alapú támogatást elsődlegesen ágazati és szektorális támogatássá változtatta volna.
Az utóbbi dilemma egy 2009. novemberi brüsszeli konferencián is előjött, amelyen a kohéziós politika jövőjéről volt szó, és ahol nem kis részt szintén a „szektorális” és a „területi” politika hívei csaptak össze.
Hübner kezdettől fogva a területi alapú támogatás megvédését tekintette elsődleges céljának, az eddigi keretek volumenének lehetőség szerinti megőrzésével, valamint a kohéziós politika nemzeti hatáskörbe történő utalásának kizárásával együtt. A volt biztos idén júliusban már ennek szellemében fogalmazott program-anyagot juttatott el korábbi főnökének, José Manuel Barroso bizottsági elnöknek, valamint Herman Van Rompuynak, az Európai Tanács elnökének is. A szakbizottság most láthatóan mindezt formalizálta.
A leendő EP-határozat tervezetéből – amit amúgy egyetlen tartózkodás mellett, egyhangúlag fogadtak el - ennek megfelelően kitűnik, hogy a képviselők szeretnék megtartani a kohéziós politika célrendszerének jelenlegi szerkezetét (konvergencia, versenyképesség és foglalkoztatás, területi együttműködés hármasa); egyúttal szeretnék megerősíteni a területi együttműködést is.
Mivel a versenyképességi célok továbbra is támogatást élveznének, a határozat olyan kohéziós politika kialakítását sürgeti, amely valamennyi európai régióra kiterjed.
A „Hübner-bizottság” elutasít minden olyan törekvést, amely a kohéziós politikát visszautalná a nemzeti hatáskörbe – és a nemzeti büdzséhez…egyúttal felszólít arra, hogy az uniós költségvetés felülvizsgálatakor a regionális dimenziót kellő súllyal vegyék figyelembe.
A határozat-tervezet egyelőre nem említ konkrét számokat, ám kiáll egy „erős és megfelelően finanszírozott” regionális politika mellett, és egyértelműen elveti a jövőbeni támogatás szektorális alapokra helyezését.
A kohéziós politika viszonya az EU2020 stratégiához továbbra is számos kérdést vet fel. A képviselők támogatják a stratégiát és kiemelik, hogy a kohéziós politika megfelelő végrehajtása elengedhetetlen az EU2020 stratégia sikeréhez. Ugyanakkor leszögezik, hogy a kohéziós politika nem része az EU2020 stratégiának, hanem két önálló dologról van szó, külön célrendszerrel.
Megőriznék a – csökkenő mértékű – támogatást a jogosultságot elvesztő, kifelé tartó régiók számára is, de hangsúlyozzák, hogy mindehhez „egyszerű, hatékony és átlátható mechanizmusra van szükség”.
Az EP plenárisa várhatóan október 7-én szavaz majd a kohéziós politika jövőbeni vitáihoz a parlamenti irányvonalat rögzítő állásfoglalásról.