A magyar EU-elnökség fontos időszaka lesz a kohéziós vitának 2010. október 9.
Az EU kohéziós politikájának jövőjére vonatkozó tagországi álláspontok tisztázása zajlik majd a magyar elnökség alatt - jelezte Brüsszelben a magyar fejlesztési miniszter, aki szerint a magyar elképzelések egybeesnek a témáért felelős EU biztos törekvéseivel. A következő hónapok a netán „másként gondolkodó” tagok megdolgozásával telnek majd.
A januárban kezdődő EU-elnökségre készülés jegyében tárgyalt Fellegi Tamás NFM miniszter az uniós felzárkóztatási politika képviselőivel. „Az elnökségre készülés folyamatában most jött el az ideje a felzárkóztatási politikai teendők és körülmények felmérésének” – jegyezte meg a miniszter, aki az európai régiók őszi hagyományos brüsszeli „Nyílt napok” programsorozatát használta fel az egyeztetésre.
Fellegi Tamás elmondta: amennyiben az Európai Bizottság hamarosan nyilvánosságra kerülő 5. kohéziós jelentése kapcsán sikerül tartani a jelenleg elképzelt menetrendet, úgy a jövő tavaszi magyar elnökség idején már megindulhat bizonyos egyeztetés a szabályozási környezet majdani változtatásáról. A kohéziós politika egészének – dimenziójának, súlyának és összetételének – az igazából már meg is indult vitáiban azonban a magyar félév alatt Fellegi még nem vár áttörést. Szavai szerint elnökségként a magyar diplomácia az álláspontok beazonosításával igyekszik hozzájárulni a - jelek szerint főként a magyart követő lengyel és dán EU-elnökségeket végigkísérő - közös költségvetési, és ezen belül kohéziós politikai alkudozásokhoz.
A kohéziós politika jövőjét tekintve a magyar álláspont és a magyar prioritások sora már ma is egyértelmű, és mellesleg minden lényeges ponton egybeesik Johannes Hahn biztoséval – derült ki Fellegi szerint kettejük beszélgetése során. Ezek közül a legfontosabb a jelenlegi kohéziós politikai keret és nagyságrend fenntartása – a most futó hét éves EU pénzügyi kereten belül a felzárkóztatási pénzek részaránya a közös büdzsé 35 százalékát teszi ki -, vagy a ma használatos alapok megőrzése. Emellett magyar részről is támogatják azt az elképzelést, hogy az önálló EU-tanácsi formációval nem rendelkező kohéziós politika a – zömében európai ügyi miniszterek és államtitkárok, vagy maguk a külügyminiszterek által menedzselt – EU „általános ügyek tanácsa” keretében intézményesüljön állandó témaként. A magyar EU-elnökség mindenesetre igyekszik majd e szerint eljárni, és ha a magyarokat követő lengyelek is folytatják a maguk féléve során ezt a gyakorlatot – amire Fellegi szerint látszik esély -, akkor meggyökerezhet az új forma, megfelelő súlyt és rangot adva a témának. Az említett prioritások között van még továbbá a szabályozási környezet javítása, a közbeszerzési rendszer korszerűsítése, valamint a cél- és eredményorientált forrásfelhasználás és nyomon követés (monitorozás, ellenőrzés) erősítése is.