Új értelmet nyert a kohéziós politika2010. november 4.
Háromfokozatú, a legszegényebb, az átalakulásban lévő régiók és a területi együttműködés fejlődését támogató kohéziós politikára számít 2013 után az Európai Parlament regionális politikai bizottságának elnöknője, Danuta Hübner.
Számos aggodalmat eloszlat a kohéziós politika jövőjével kapcsolatban, mégsem mentes minden ellentmondástól az az állásfoglalás, amit az Európai Bizottság tett közzé a költségvetés időközi felülvizsgálatáról – nyilatkozta Danuta Hübner, az Európai Parlament regionális politikai szakbizottsága elnöke.
A korábbi regionális politikai biztos üdvözölte, hogy az Európai Bizottság megértette, a kohéziós politikánál nincs jobb eszközrendszer az EU2020-as gazdasági stratégia céljainak elérésére. „Ha nem vonjuk be a stratégia megvalósításába a kohéziós politikát, akkor egy teljesen új, Brüsszelből irányított, túlcentralizált mechanizmust kellene létrehozni, ami költség- és időigényes” – mutatott rá a lengyel néppárti politikus. Úgy vélte, hogy a Bizottság felülvizsgálati közleménye – helyesen - kölcsönösen beilleszti egymásba a gazdaságmodernizációs stratégiát és a felzárkóztatási politikát. Emlékeztetett rá, hogy az EU2020 számos célkitűzése, így az innováció, az energiahatékonyság javítása, a tömegközlekedés korszerűsítése vagy az egyetemek színvonalának javítása helyi, regionális szintű döntéseket igényel, ezért sem lenne értelme leválasztani a stratégiát a kohéziós politikáról.
Hübner egyetértett azzal a megállapítással, hogy valahol éppen az EU2020-as gazdasági stratégia ad új értelmet és biztosít jövőt a regionális politikának, folytatva utóbbinak már a folyó pénzügyi időszakban megkezdett irányváltását a versenyképesség felé. „A kohéziós alapok egy jelentős részének innovációs célokra való megpántlikázása új megvilágításba helyezte az egész politika hasznosságát” – jelentette ki a képviselő. A volt biztos ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy főleg az új tagállamokban még számottevő infrastrukturális beruházásokra lesz szükség a következő években, de ezeket fenntartható módon, a zöld szemlélet kritériumainak a figyelembe vételével kell végrehajtani.
Hübner azonban nem ért mindenben egyet a bizottsági felülvizsgálat következtetéseivel. A kohéziós politika természetének meg nem értésének tulajdonítja azt, hogy Brüsszel az EU2020-as stratégia három fő célja (intelligens, fenntartható és társadalmilag befogadó növekedés) mentén osztja fel az európai politikákat. A kohéziós politika például a társadalmi kirekesztéstől mentes növekedés alá került, ami átfogó, horizontális politikáról lévén szó, „egyáltalán nem logikus”. Hübner szerint az sem világos, hogy mi lesz az Európai Szociális Alappal, amely az összes fejlesztési pénz körülbelül egyharmadát teszi ki jelenleg. A lengyel politikus azt is kifogásolja, hogy a bizottsági közlemény hallgat a politika jövőbeni finanszírozásáról, holott szerinte egy, a politika céljainak eléréséhez szükséges, „alapvető finanszírozási szintre” mindenképpen utalni kellett volna.
Danuta Hübner egyébként úgy véli, hogy a regionális politikára jelenleg fordított költségvetési kiadások minimum 2013 után is rendelkezésre kell, hogy álljanak. Más kérdés, hogy a politika összköltségvetésen belüli százalékos aránya várhatóan csökkeni fog a 2007-2013-as időszakhoz képest.
A volt regionális politikai biztos elégedetten nyugtázza, hogy a kohéziós politika elvileg a jövőben is minden tagállamot (és minden erre jogosult régiót) lefed majd, és nem csak az átlagos fejlettségtől leginkább elmaradottakat. Elképzelése szerint ez úgy fog kinézni, hogy egyfajta általános menü alapján minden felzárkózásra rászoruló régió jogosult lehet a támogatásra, a legszegényebb térségek igényeihez igazodó speciális, testre szabott támogatások egészítik majd ki ezeket. Hübner arra számít, hogy a Bizottság a tervek szerint november 10-én közzéteendő kohéziós jelentésben háromfokozatú kohéziós politikát vázol majd fel. Az egyik támogatandó kategóriába továbbra is az uniós átlagos GDP 75 százaléka alatti legszegényebb régiók tartoznak majd. Továbbra is jogosultak lennének a támogatásra az eddigi második célterülethez (Objective 2) tartozó, gazdasági átalakulásban lévő régiók, amelyek egy főre eső GDP-je az uniós átlag 75-90 százaléka közé esik. A harmadik pillér pedig a területi együttműködéséé lenne, mint jelenleg, azzal a különbséggel, hogy ez a mostaninál nagyobb részt szakítana ki a pénzügyi keretből. Hübner asszony ebben a pillérben képzeli el a Duna Stratégia és más makro-regionális stratégiák helyét is.
A lengyel néppárti képviselő azt is elintézett dolognak tartja, hogy az eddigi eléggé áttekinthetetlen és nehezen számonkérhető nemzeti stratégiai kereteket a Bizottság és a tagállamok között aláírandó „beruházási szerződések” váltanák fel, amelynek valamennyi érintett fél részt fog venni a kidolgozásában. Az eddiginél sokkal nagyobb lesz a hangsúly a kondicionalitáson is. Ez azt jelenti, hogy a kormányoknak olyan kötelezettségvállalásokat kell majd tenni, amelyek biztosítják az uniós pénzből támogatott befektetések megtérülését és hatékonyságát. Ha például a megújuló energiaforrások előállítását támogató projekteket finanszíroznak, a tagállamnak biztosítania kell a hozzáférést az energiahálózathoz. A lényeg, hogy szavatolják a beruházás eredményességét.