5. kohéziós jelentés 2010. november 11.
A jövőben is a legszegényebb európai régiók és tagállamok részesednek majd a legnagyobb mértékben a kohéziós politika forrásaiból, ám azt egyelőre nem tudni, hogy mekkora összeg áll majd rendelkezésre 2013 után a felzárkóztatásra az uniós büdzséből.
A kohéziós politikát 2013 után fokozott mértékben az EU2020-as gazdasági stratégia szolgálatába kell majd állítani; a tagállamoknak kötelezettséget kell majd vállalniuk a politika hatékonyságának növelését célzó reformokra és eredménycentrikus megközelítéssel kell felváltani a pénzek mindenáron való elköltésére fókuszáló jelenlegi politikát. Ezek azok a változtatások, amelyeket az Európai Bizottság által közzétett ötödik kohéziós jelentése a regionális politika szereplőinek és az uniós döntéshozóknak a figyelmébe ajánl.
Brüsszel a jelentésben megállapítja, hogy a kohéziós politika jelentős mértékben hozzájárult a növekedéshez és a jóléthez, továbbá a fejlettségbeli különbségek csökkentéséhez az Európai Unióban. A politikát ugyanakkor hozzá kell igazítani az utóbbi években megváltozott gazdasági és szociális körülményekhez. Ez mindenekelőtt azt kívánja, hogy a kohéziós politika keretében megvalósuló fejlesztéseket a lehető legnagyobb mértékben összhangba kell hozni az EU2020 gazdasági stratégia céljaival, az intelligens, fenntartható és társadalmi kirekesztéstől mentes növekedéssel.
Az EU2020 és a kohéziós politika “összegyúrását” a kohéziós politika új stratégiai tervezési módszerre való átállásával képzeli el a Bizottság. Ennek megfelelően első lépésként a Bizottság a gazdasági stratégia céljait befektetési prioritásokra lefordító közös stratégiai keretet fogadna el. Ez valamennyi fejlesztési alapot lefedné a kohéziós alaptól kezdve az Európai Regionális Fejlesztési Alapon és az Európai Szociális Alapon át a vidékfejlesztési alapig. A stratégiai kereten alapulna a tagállamok, a régiók és a Bizottság között egy fejlesztési és beruházási partnerségi megállapodás. A szerződés a tagállamok és a régiók számára előírná, hogy az uniós és a nemzeti forrásokat egy előre megadott menüből az igényeiknek legmegfelelőbbek kiválasztásával csak korlátozott számú prioritásra koncentrálják. A források jelenleginél nagyobb koncentrációja biztosítaná a kritikus tömeg és ezzel a támogatások nagyobb hatásfokának az elérését.
A tagállamoknak és a régióknak a programozási ciklus legelején minden egyes prioritási területen konkrét és mérhető célokat kellene meghatározniuk, amelyek alapján később könnyebben mérni lehetne az eredményeket. A kevesebb pénzügyi támogatásban részesülő tagországok és régiók két-három prioritásra fordíthatnák a teljes támogatási összeget, míg a nagyobb támogatást élvezők többet is választhatnának.
A Bizottság a támogatások feltételekhez kötésével és ösztönzőkkel is javítani kívánja a kohéziós politika teljesítményét. Az uniós források lehívását olyan specifikus reformoktól tenné függővé Brüsszel a tagországokban, amelyek szavatolnák, hogy a közösségi támogatásokból a lehető legtöbbet hozzák ki. A kormányoknak olyan problémákat kell majd megoldaniuk, amelyek a jelenlegi pénzügyi időszakban akadályozták a kohéziós politika végrehajtását. Ilyen körülmény lehet például a közbeszerzési rendszer működése.
Már más fórumon is felmerült, hogy a stabilitási és növekedési paktum tartós megsértése esetén a legvégső szakaszban az uniós büdzséből járó támogatások egy részének felfüggesztésével vagy eltörlésével sújtsák a tagállamokat, anélkül azonban, hogy a támogatások végfelhasználóit büntetnék. Hasonló szankcióra egyébként már most is van lehetőség, de csak a kohéziós alapok esetében.
A Bizottság a társfinanszírozás szintjének felülvizsgálatát is kilátásba helyezte, amely a jelenleginél jobban tükrözné a fejlettségi szintet, az uniós hozzáadott értéket, a konkrét akciót és a kedvezményezetteket.
Johannes Hahn regionális politikai biztos egy uniós teljesítmény-tartalék létrehozását is megfontolandónak tartja, amelyet egy félidős felülvizsgálat során azon nemzeti és regionális programok között osztanának szét, amelyek leginkább hozzájárultak az EU2020 stratégiában lefektetett célok eléréséhez.
A Bizottság a kohéziós politika irányítási és végrehajtási rendszerét is megreformálná, a pénzügyi menedzsment, és azon belül a kifizetések egyszerűsítésével, az adminisztratív terhek csökkentésével és a pénzügyi ellenőrzés módosításával. A kormányoknak például írásos nyilatkozatot kell tenniük arról, hogy a támogatásokat rendeltetésszerűen költötték el. Johannes Hahn szerdai sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy az Európai Számvevőszék előző napi jelentése a bizonyíték arra, hogy helyes irányba haladnak a dolgok. A kohéziós politikánál ugyanis a hibaszázalék a korábbi 11 százalékról tavaly 3-5 százalékra csökkent, és a csalás a kohéziós források nagyon kis részét érinti csak.
Ami a pénzügyi fegyelmet illeti, a Bizottság szerint az egyik lehetőség, hogy az úgynevezett n+2-es szabályt az első év kivételével minden programnál érvényesítik és felszámolják a jelenleg meglévő derogációkat.
A kohéziós jelentés egy szót sem ejt a kohéziós politika majdani finanszírozásáról, mert – miként Hahn hangsúlyozta – ez a költségvetési vita eredménye kell, hogy legyen. A biztos ugyanakkor egy újságírói kérdésre úgy vélte, hogy a jelenlegihez hasonló büdzsére lesz szükség ahhoz, hogy a már megkezdett beruházásokat be lehessen fejezni, és újakat elindítani. A felzárkóztatási politika a jelenlegi uniós költségvetés körülbelül harmadát teszi ki.
A Bizottság számára az sem kérdéses, hogy a kohéziós politikának 2013 után is az EU valamennyi régiójára ki kell majd terjednie. Janusz Lewandowski költségvetési biztos ezzel kapcsolatban korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a legjobb módja annak, hogy fenntartsák az érdeklődést a politika iránt minden tagállamban.
A jelentés megjegyzi, hogy akárcsak ma, a támogatás mértéke a gazdasági fejlettség (egy főre eső GDP) függvényében váltakozik majd a régiókban, egyértelműen különbséget téve a kevésbé és a jobban fejlett térségek között. „A források a legfejletlenebb régiókban és tagállamokban koncentrálódnak majd az egy főre jutó GDP-nek megfelelően” – jelentette ki Johannes Hahn. A Bizottság ugyanakkor egy új köztes kategóriában is gondolkozik azon régiók számára, amelyek az úgynevezett „konvergencia” (uniós átlagos GDP 75 százaléka alatti) és a versenyképességi (uniós fejlettségi átlag feletti) régiók közötti tartományban vannak. Miként a regionális politikai biztos rámutatott, az EU lakosainak 12 százaléka, mintegy 60 millió ember él ilyen átmenetben lévő régióban, ahol a felzárkózás folyamata még nem fejeződött be.
A dokumentum szerint a második strukturális alap, az Európai Szociális Alap esetében is meg kell vizsgálni, hogy miképpen lehetne az EU2020 gazdasági stratégia céljainak megfelelően újrafókuszálni. Andor László a kohéziós jelentés bemutatásakor elmondta, hogy az ESZF-nek kell a fő pénzügyi eszköznek maradnia a foglalkoztatási célok elérésben. Elismerte ugyanakkor, hogy szükséges és lehetséges az alap jelenleginél jobb működése, amit egyebek mellett úgy lehet biztosítani, hogy a rendelkezésre álló forrásokat korlátozott számú prioritásra fordítják. A foglalkoztatásért, szociális politikáért és társadalmi befogadásért felelős biztos hozzátette, hogy évente legalább 2 millió ember kaphat új állást az Európai Szociális Alapnak köszönhetően. Andor a Bruxinfo kérdésére válaszolva azt is elmondta, hogy decemberben lát napvilágot egy javaslat arról, hogyan részesülhetnének a romák az Európai Szociális Alapból nyújtott támogatásokból.
Túl a strukturális alapokon, a Bizottság azt javasolja, hogy a kohéziós alapból a jövőben is azok a tagállamok juthassanak hozzá támogatáshoz, ahol az egy főre jutó nemzeti összjövedelem nem éri el az uniós átlag 90 százalékát.
A kohéziós politika területi dimenziója is megmarad, annál is inkább, mert az új uniós szerződésben a gazdasági és társadalmi kohézió mellett megjelenik a területi kohézió is. Ide tartozik majd a makro-regionális együttműködés is (így a Duna Stratégia), amely azonban az illetékes biztos szerint a következő pénzügyi időszakban sem kap majd plusz pénzt a költségvetésből, ehelyett a már meglévő támogatások hatékonyabb felhasználására buzdított.
A jelentést a Bizottság most széleskörű társadalmi konzultációra bocsátja, amely 2011. január végéig tart. A kohéziós politika jövőjére vonatkozó hivatalos javaslatot ugyancsak jövőre teszi közzé Brüsszel.