Nem elég hatékony a roma-pénzek felhasználása az EU tagállamaiban2011. január 2.
Lehet még javítani a romák társadalmi beilleszkedését elősegíteni hivatott uniós támogatások felhasználásán – tömören így lehetne összefoglalni annak az előzetes jelentésnek a tartalmát, melyet az Európai Bizottság által felkért munkacsoport hozott nyilvánosságra.
Bár az uniós források nagyban hozzájárulnának a romák társadalmi befogadásának elősegítéséhez, de a nemzeti, regionális és helyi szinteken fellelhető „szűk keresztmetszetek” korlátozzák ezeknek a hatékonyságát – állapította meg az Európai Bizottság által felkért munkacsoport, melynek legfontosabb feladata, hogy megvizsgálja, miként költik el a tagállamok a romák integrációjára szánt uniós pénzeket.
A munkacsoport nyilvánosságra hozta első – előzetes megállapításokat tartalmazó – jelentését, melyből kiderül, hogy a tagállamok nem használják fel megfelelően a romák hatékony gazdasági és társadalmi integrációját elősegíteni hivatott uniós összegeket. Hiányosságok mutatkoztak például a megfelelő stratégiák, valamint azon speciális intézkedések kidolgozásában, melyeknek éppen a romák problémáin kellene segíteniük. A szakértelem, a know-how, valamint az uniós források lehívásához szükséges adminisztratív kapacitás hiánya miatt a tagállami szintű végrehajtás is problematikusnak mutatkozik.
A jelentés szerint baj van a nemzeti társfinanszírozással is, és nem szerencsés, hogy a civil társadalmat és a roma közösségeket nem nagyon vonják be az egész folyamatba.
A Bizottság közleményében emlékeztet arra, hogy a roma integráció elősegítésére az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és kisebb mértékben az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap forrásait lehet felhasználni. 2010 májusban ráadásul az EU engedélyezte, hogy a társadalom peremére szorult közösségek lakhatási körülményeinek javítására európai regionális pénzeket használjanak fel. A testület emlékeztet arra, hogy a tagállamokon és az irányító hatóságokon múlik, hogy életképes projektekkel rukkoljanak elő, és nem a Bizottság feladata, hogy erre javaslatokat tegyen.
A munkacsoport a következőkben azokat a konkrét módozatokat vizsgálja, hogy miként javíthatnának az uniós források felhasználásán. Az eredményeket be fogják építeni abba az uniós keretszabályozásba, mely a nemzeti roma integrációs stratégiák kidolgozását segíti majd, és amelyet 2011 tavaszán mutat be a Bizottság, illetve bocsát vitára az EP-ben és a Tanácsban.
A tanulmány szerint egyébként a legsikeresebb módszernek azok az integrált politikai megközelítések bizonyultak, melyek a romák társadalmi kirekesztésének összetett okait próbálják meg kezelni. A jelentés készítői fontosnak tartják még a politikai akarat meglétét is. A vizsgálatba vont tizennyolc tagállam hét integrált nemzeti stratégiát fogadott el a romák társadalmi beilleszkedését elősegítendő, ám ezeket a tanulmány szerint nem hajtották végre következetesen.
A Bizottság a sikeres fellépés fontos elemének tartja a politikák hatékony koordinációját a tagállami kormányokon belül, illetve a nemzeti, regionális és helyi szintek között (példaként hozva fel a spanyolországi nemzeti koordinációs mechanizmus felállítását, illetve a magyarországi nemzeti roma stratégiát). Ugyancsak ebbe a körbe sorolta olyan fenntartható programok elindítását, amelyek megbízható, többéves büdzsével rendelkeznek, és biztosítani tudják a folyamatosságot (jó példa erre a spanyolországi ACCEDER képzési program, amely kilenc év alatt 48 helyszínen 25 ezer embernek segített munkát találni).
A testület a siker egyik zálogának tartja azt is, hogy a romákat valóban bevonják az integrációs folyamatba, és konzultációt folytassanak velük, de hasonlóan fontos lenne, hogy megbízható adatok, és az eredmények megfelelő értékelése álljon rendelkezésre.