Kohéziós Fórum2011. február 3.
A Kohéziós Fórumon, a kohéziós politika jövőjéről folytatott vita láthatóan a politika folytatásában érdekelt intézmények, szervezetek, hatóságok véleményének az „összezárását” hozta. Lényegében mindenki hitet tett a kohéziós politika szükségessége mellett, hangoztatták kiemelt szerepét a versenyképesség javításában, (de többnyire szorgalmazták a szolidaritás szellemének a megőrzését is), támogatták, hogy a kohéziós források a jövőben is valamennyi tagállam számára elérhetőek legyenek.
A vita egyik középponjában a nettó befizető „ötök” decemberi levele adja, amelyben ez utóbbi tagállamok a következő több éves közösségi pénzügyi keret „reálértékben való befagyasztását” szorgalmazták. A levél közzététele után sokan úgy vélték, hogy ha a befizető országoknak valóban sikerül megakadályozniuk a keretek növelését, akkor ez – tekintettel a közösségi feladatok időközben megnőtt állományára – óhatatlanul néhány meglévő mai kiadási tétel csökkentését kell, hogy eredményezze, aminek egyik esélyes jelöltje a kohéziós politika lehet. Nyilván ebből is fakadt, hogy a Kohéziós Fórumon felszólalók elsöprő többsége a „folyamatosság”, a „meglévő gyakorlat folytatása” mellett emelt szót.
Johannes Hahn úgy fogalmazott, hogy ha minimálisan „ugyanazt az összeget” (mint ami a 2007-2013-as időszakra rendelkezésre áll) 2014-től is meg lehet őrizni, akkor „megfelelően innovatív tervezési és pénzköltési eljárásokkal” az alapvető kohéziós politikai feladatok még mindig finanszírozhatóak lehetnek.
Hahn ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy hibát vét, aki úgy okoskodik, hogy ha mégis csökkenteni kell (az alapok nagyságán), az legfeljebb csak a gazdagabb régiókat érintheti, a szegényebbek támogatottsága változatlan maradhat. „Ha kisebb lesz a torta, mindenkinek kisebb szelet jut” – szögezte le a regionális politikai biztos, óva intve, hogy bárki tévesen biztonságban higgye magát. „Mindenkinek, aki érdekelt a kohéziós politikában, egyformán harcolnia kell!” – mutatott rá.
Andor László biztos a vita kapcsány emlékeztetett, hogy „fontos, hogy a pénzköltésnek látszata is legyen”. Szorgalmazta, hogy a maradéktalan „forrásfelszívás” fetisizálását a projektek értelmének és tényleges hasznának az elsődlegessége, valamint a források minél hatékonyabb elköltése váltsa fel. A projekt-elfogadási és forrás engedélyezési eljárás egyszerűsítése kapcsán ugyanakkor Hahn arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyszerűsítésnek csak akkor van látszata, ha a vonatkozó erőfeszítések nem akadnak meg uniós szinten, hanem hasonló lépéseket eredményeznek a nemzeti szabályozásban is.