Kész az uniós versenyképességi paktum terve2011. március 3.
Kulcsterületeken közösen egyeztetett célokat kíván meghatározni a március 11-i eurózóna csúcson jóváhagyandó versenyképességi paktum tervezete, ám a célok eléréséhez szükséges politikai intézkedéseket már a tagállamok választhatnák meg. Az eurózónán kívüli országok is csatlakozhatnak önkéntesen a folyamathoz az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöke által közösen kidolgozott terv értelmében.
Az euróövezet tagjainak bemutatták azt a nagyszabású tervet, amely a jelenleg asztalon lévő elképzeléseknél is magasabb szintű gazdaságpolitikai koordináció meghonosítását irányozza elő. A német és francia ihletésre készült „versenyképességi paktum” tervezetét Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke dolgozta ki José Manuel Barroso bizottsági elnökkel közösen.
A paktum négy célja:
1. A versenyképesség javítása,
2. A foglalkoztatási helyzet javítása,
3. Az államháztartás fenntarthatóságának szavatolása,
4. A pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása.
Az Agence Europe által ismertetett terv a pénzügyi unió gazdasági pillérének az eurózóna gazdaságai közötti konvergencia előmozdítása útján történő mélyítését nevezi a paktum céljának. Ez elmozdulást követel meg a magasabb szintű politikai koordináció irányába, különösen a nemzeti hatáskörbe tartozó területeken, melyek kulcsfontosságúak a versenyképesség javítása és a káros makrogazdasági egyensúlytalanságok elkerülése szempontjából – áll a dokumentumban.
A szöveg szerint ahhoz, hogy a paktum politikai szinten hatékony legyen, több feltételnek is teljesülnie kell. Először is összhangban kell lennie az EU-n belül meglévő gazdasági kormányzással, miközben hozzáadott értéket kell produkálnia. A paktumnak tehát a meglévő eszközökre kell építenie, mint az EU2020 stratégia, az európai szemeszter, a stabilitási és növekedési paktum és az új makrogazdasági felügyeleti keret. Van Rompuy és Barroso szerint a kezdeményezésben foglaltaknak túl kell menniük a már meglévő intézkedéseken és konkrét, a már megállapodottaknál ambiciózusabb kötelezettségvállalásokat kell tartalmazniuk, amelyek végrehajtását határidőkhöz kötik. Ezeket az új kötelezettségvállalásokat aztán beillesztenék a normális felügyeleti keretbe. A Bizottságot hatásköreivel összhangban teljesen bevonnák, az eurózónán kívüli országok pedig önkéntes alapon vehetnének részt a folyamatban.
A paktum a reál-konvergencia és a versenyképesség javítása szempontjából lényeges politikai területeket fedne le, fókuszáltnak kell lennie és eredményorientáltnak. „Ezért olyan akciókra kellene koncentrálnia, ahol a hatáskör a tagállamoké”. Az adott politikai területet érintő közös célokat legmagasabb szinten jelölnék ki, a kormányok pedig saját politikai eszköztárukkal valósítanák meg ezeket a célokat. Az állam- és kormányfők minden évben konkrét vállalásokat tennének, mégpedig a legjobb elérhető gyakorlatok és az adott területen legjobban teljesítő országok lennének az etalonok. A paktumnak az egységes piacot is teljességgel tiszteletben kell tartania. A paktumban foglalt vállalások végrehajtását és a közös politikai célok irányába történő haladást az eurózóna, továbbá a résztvevő országok állam- és kormányfői kísérnék figyelemmel politikailag a Bizottság jelentése alapján.
A dokumentum leszögezi, hogy a paktum kulcsfontosságú politikai területekre vonatkozó közösen egyeztetett célok elérését szolgáló országvállalásokra épül majd, a végrehajtását pedig egy sor politikai és mennyiségi mutató alapján kísérik majd figyelemmel.
A paktumban az eurózóna tagállamok az alábbi célok elérését vállalnák:
1. A versenyképesség javítását a bér és termelékenység alakulásának összhangba hozása révén.
2. A foglalkoztatás növelését a munka vonzóbbá tétele révén.
3. Az államháztartások fenntarthatóságához való pótlólagos hozzájárulás mindenekelőtt az államadósságon, a nyugdíjakon és a társadalombiztosítási rendszereken keresztül.
4. A pénzügyi stabilitás megerősítése.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a közös célok eléréséhez szükséges speciális politikai intézkedések meghozatala a tagállamok hatáskörében marad. Ez az eurózónán kívüli, csatlakozó országokra is érvényes.
A tagállami kötelezettségvállalások teljesítését egy sor, a versenyképességet, a foglalkoztatást, a költségvetési fenntarthatóságot és a pénzügyi stabilitást tükröző indikátor alapján mérik majd.
Ami a versenyképességet illeti, az előrehaladást a bér és termelékenység alakulásának alapján ítélik majd meg. Az egységnyi munkaerőköltségeket egy adott időszakban górcső alá veszik és összehasonlítják azok alakulását más eurózóna-beli országokéval, illetve a legfontosabb kereskedelmi partnerekével. Az egységnyi munkaerőköltséget a gazdaság egészére és minden egyes lényeges szektorra is kivetíthetik. A költségek jelentős és tartós megugrásából a versenyképesség erodálására lehetne következtetni. A szóban forgó országoknak egy adott időhorizonton belül kezelniük kellene a problémákat.
Miként a dokumentum hangsúlyozza, minden tagállam maga döntheti el, hogy milyen politikai lépésekkel kívánja javítani a versenyképességet, de eközben bizonyos reformokra megkülönböztetett figyelmet kell fordítani.