Középpontban újra a kohéziós politika2011. április 1.
A regionális politikáért felelős bizottsági tag, Johannes Hahn elégedetten nyugtázta, hogy az általános ügyek tanácsának ülésén elfogadott következtetésekben a kohéziós politika valamennyi kulcselemét jóváhagyásukról biztosították a tagállamok. A kohéziós politika jövőbeni finanszírozására vonatkozó kérdésre válaszolva elismerte, hogy a realitások és az ambíciók között kell megtalálnia az arany középutat, ezt azonban nem könnyű belőni. Úgy vélte, hogy habár lesz vita a forrásokról, a kohéziós politika mindazonáltal a jövőben is az EU egyik alappolitikája marad.
Johannes Hahn azt nyilatkozata, hogy előbb meg kell ismerniük a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatokat, és ezután arra számít, hogy ebből tisztességes rész jut majd a regionális politikára.
Johannes arra is kitért, hogy a 2014-től induló új tervezési időszakban indokoltnak tűnik egy olyan új kategória létrehozása, amely az uniós átlagos GDP 75 és 90 százaléka közötti régiók számára nyújt támogatást. Ide tartoznának azok a térségek is, amelyek az előző időszakban még 75 százalék alatt voltak, mostanra azonban már 75 százalék fölé kerültek. Mintegy 60 millió uniós állampolgár él ilyen „átmeneti” régiókban, ezért a biztos indokoltnak tartja, hogy ő helyzetüket is kezeljék.
Az osztrák nemzetiségű biztos szerint a jövő kohéziós politikájának három fő prioritása kell, hogy legyen. Először is a hagyományos szerep a tagországok és a régiók közötti fejlettségbeli különbségek kiegyenlítésére. Másodszor a kohéziós területre fokozott mértékben fejlesztési-beruházási politikaként kell tekinteni, és az EU2020 gazdasági stratégia szolgálatába állítani. Végül pedig segíteni kell néhány tagállamnak a politika hatékony működtetéséhez szükséges adminisztratív, intézményi háttér kiépítésében.
Hahn úgy vélekedett, hogy a kohéziós politika kiadásai már jelenleg is több mint 90 százalékban az EU2020 stratégia céljainak megvalósítását szolgálják. Problémának nevezte ugyanakkor, hogy elsősorban a fejlettebb országok úgynevezett versenyképességi régióiban olyan széles területet fednek le az uniós támogatások, hogy azok nem mindig válnak láthatóvá az állampolgárok számára. Ezért a jövőben kevesebb prioritásra összpontosítanák a felzárkóztatási támogatásokat.
Johannes Hahn bizonyos határok között készséget mutat annak a magyar igénynek a kielégítésére, hogy a jövőben egy programot ne csak egy alapból lehessen finanszírozni, ami jelenleg a helyzet. Ezt szerinte a projektek méretétől kell függővé tenni, nagyobb volumenű beruházások esetén lehetőség lenne a rugalmasabb megoldásokra. Azonban az alapelv továbbra is az kell, hogy legyen, hogy minél egyszerűbb feltételrendszert teremtsenek a kedvezményezetteknek.