Európai áfa és karbonadó válthatná ki a tagállami befizetéseket2011. április 19.
Európai uniós áfa, valamint karbonadó bevezetéséből és adott esetben a pénzügyi tranzakciók megadóztatásából biztosítaná az uniós költségvetés bevételeit egy ismert politikusok és szakértők által jegyzett javaslat, amely feloldaná a jelenlegi finanszírozási rendszer legtöbb ellentmondását.
A jelenlegi pénzügyi periódusban az EU költségvetését legfőképpen három „saját forrásból” fedezik. A pénz legnagyobb része (mintegy ¾-e) a tagállamok nemzeti gazdagsága alapján kiszámolt, bruttó hazai termékben kifejezett befizetésén alapul. Az egyes tagállami hozzájárulások kiszámításának elve a szolidalitáson és a fizetőképességen alapul. A befizetendő összeget azonban korrigálják, amennyiben ez bizonyos tagállamokra túl nagy terhet róna. A fennmaradó összeget vámokból és mezőgazdasági lefölözésekből, illetve a tagállamok által beszedett hozzáadottérték-adó (héa) meghatározott arányából fedezik. A bevétel ezen formáiról nem mondható el, hogy egy bizonyos tagállamból származnak. Az Unió egységes piacának köszönhetően előfordulhat, hogy a bevételeket az EU egy olyan részén szedik be, amely nem egyezik meg a bevételt ténylegesen megtermelő üzleti tevékenység helyszínével: azokat a termékeket, amelyekre a vámot Vallettában (Málta) fizették ki, esetleg a magyarországi Pécs városának fogyasztóinak szánták.
A következő, 2013 után kezdődő pénzügyi periódusra nemcsak a kiadásokat kell megreformálni, hanem a bevételi oldalt is.
Az eddig talán legkiforrottabb és legeredetibb javaslattal áll elő parlamenti képviselők egy csoportja és két kutatóintézet, a Notre Europe, a Centre for European Policy Studies az Európai Unió finanszírozási rendszerének radikális átalakításáról. Az Alain Lamassoure francia, Guy Verhofstadt belga és Jutta Haug német EP-képviselők által bemutatott elképzelés teljesen felszámolná a tagállami, nemzeti befizetéseket, amelyek jelenleg az uniós büdzsé kb. 76 százalékát fedezik, és azokat valódi uniós saját forrásokkal váltaná fel, miközben a kormányoknak szánt gesztusként a jelenlegi szinten tartaná a költségvetési kiadásokat.
Az Európai Bizottság, amely június végén készül előterjeszteni javaslatait a 2013 utáni többéves pénzügyi keretről, tavaly őszi közleményében már megnevezett hat olyan potenciális forrást, amelyből a jövőben biztosítani lehetne az EU finanszírozását. Ezek a következők: a pénzügyi szektorra kivetett adó, az EU emisszió-kereskedelmi rendszerén belül a kibocsátási egységek árveréséből származó bevételek EU rendelkezésére bocsátása, a légiközlekedésre kivetett illetékek, egy valódi EU általános forgalmi adó bevezetése, a közlekedéshez kapcsolódó uniós energiaadó kivetése és egy EU-s társasági adó alkalmazása.
A legfrissebb tanulmányt, javaslatot előterjesztők véleménye szerint a legideálisabb új saját forrás egy EU hozzáadott értékadó (áfa) bevezetése lenne, mégpedig úgy, hogy az áfa-s számlákon két különböző tétel szerepelne a jövőben: egy nemzeti áfakulcs és egy uniós áfakulcs, ami az EU költségvetését gyarapítaná. Az EU áfa kulcsa 1 százalékos lenne, amiből a begyűjtési költségek levonása után 57 milliárd euró maradna. Ez a jelenlegi saját forrásokkal együtt már 75 milliárd eurót tenne ki, miközben a javaslat megfogalmazói a 2011-es kifizetési szintet, azaz 126,5 milliárd eurót céloznának meg a költségvetésben.
A képviselők és a szakértők a rést döntően egy, a széndioxid-kibocsátásra kivetett karbonadóval töltenék ki. Az EU CO2 kibocsátása jelenleg éves szinten eléri a 4 milliárd tonnát, amiből 1,6 milliárd tonna realizálódik a kibocsátás-kereskedelmi rendszeren (ETS-en) belül. A terv szerint a fennmaradó 2,4 milliárd tonna emissziót adóztatnák meg, mégpedig úgy, hogy tonnánként 20 eurós árat határoznának meg. Ezzel a módszerrel további 48,5 milliárd euró bevétel keletkezne, ami még kiegészülne azzal a körülbelül 3 milliárd euróval, ami a jelenlegi gyakorlatban évente elköltetlen marad az EU-büdzsében és éppen ezért visszakerül a tagállami büdzsékbe. Így végső soron el lehetne jutni a 126,5 milliárd euróhoz (az EU nemzeti összjövedelem 1,01 százalékához), anélkül, hogy a tagállamok költségvetéséből utalnának át az EU-nak hozzájárulást, ami ma alapvetően a gyakorlat.
Egy másik opcióban a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó is bevételi forrásként szerepel 10 milliárd euró erejéig, miközben ebben a verzióban ugyanakkora összeggel csökkenne a beszedett karbonadó. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a pénzügyi tranzakciós adónak csak akkor lenne értelme, ha azt globális szinten is bevezetnék, ellenkező esetben a pénzügyi ügyletek Európából való elköltözését kockáztatnák.
Az elképzelés hívei úgy vélik, hogy a költségvetés bevételi oldalának ilyen irányú reformja a tagállamoknak és az európai polgároknak is érdekében állna. Egy ilyen rendszer ugyanis nem növelné az európai polgárok adóterheit és nem ásná alá a tagállamok fiskális szuverenitását sem. Ugyanakkor hozzájárulna a tagállamok közkiadásainak csökkentéséhez. További előnye, hogy a közösségi büdzsé nem helyezné többé nyomás alá a tagállami államháztartásokat, véget vetve a „just retour” (méltányos megtérülés) körül zajló áldatlan vitáknak, és teljesen feleslegessé tenné a vitát a különböző korrekciós mechanizmusokról és a brit visszatérítésről is.