Szigorítaná a csalás elleni szabályokat a Bizottság2011. június 1.
Csak 2009-ben 280 millió euróval kapcsolatban merült fel a csalás gyanúja az uniós alapokat érintően, az EU azonban nem tűri, hogy az adófizetők pénzét rossz célokra használják fel. Minderről Viviane Reding, a jogérvényesülésért felelős biztos beszélt, miután a testület közzétette az erről szóló szakpolitikai dokumentumát.
Az ügyészek és a bírák munkáját segítené a Bizottság az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások elleni küzdelemben. A testület például erősítené a büntető anyagi jog érvényesülését; ezt egyrészt az egyes bűncselekmények (például sikkasztás, hatáskörrel való visszaélés) egyértelműbb meghatározása, másrészt az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és az Eurojust (az EU igazságügyi együttműködést szolgáló szerve) megerősítésével érné el.
Az EU azt is megvizsgálja, milyen módon alkalmazhatná az uniós pénzeszközök elleni csalás és az azokkal való visszaélés elleni közös szabályokat a szakosított Európai Ügyészség. Az új intézkedéseket a Lisszaboni Szerződés teszi lehetővé, amely bővítette az Unió csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos lehetőségeit.
A Bizottság kiemelt fontosságúnak tekinti az adófizetők pénzének védelmét. A testület álláspontja szerint az adófizetőknek bízniuk kell abban, hogy az uniós pénzeszközöket csak az EU-döntéshozók által jóváhagyott szakpolitikák végrehajtására használják.
Jelenleg azonban nem mindig áll rendelkezésre megfelelő és elégséges eszköz ahhoz, hogy megállapítsák és megelőzzék az uniós pénzekkel való visszaélést.
A tagállami hatóságok előtt továbbra is számos olyan akadály tornyosul, amely meggátolja az uniós pénzek védelmét a bűncselekményekkel szemben. Ilyen akadályt képez például az eljárásokra, a bűncselekményekre és a büntetésekre vonatkozó, tagállamonként eltérő szabályozás, ami hátráltatja a csalás elleni tagállamközi vizsgálatokat és a büntetőeljárásokat.