Szembemegy a szűkmarkú tagállamokkal az Európai Parlament 2011. június 11.
Az uniós intézmények közül elsőként az Európai Parlament foglalt állást a 2013 utáni következő többéves keretköltségvetésről. A képviselők Nagy-Britanniával és néhány más tagállammal dacolva minimum 5 százalékkal megemelnék 2013-hoz képest az EU kiadásait.
Az Európai Parlament az uniós intézmények közül elsőként határozta meg az álláspontját a következő nagy pénzügyi vitában, amely az EU-költségvetés 2014 és 2020 közötti finanszírozásáról szól. A képviselők a Salvador Garriga Polledo néppárti képviselő jelentéséről tartott plenáris szavazáson az uniós keretköltségvetés legalább 5 százalékkal történő növelése mellett szálltak síkra a 2013-as szinthez képest. A Parlament pénzügyi és gazdasági válsággal foglalkozó különbizottságának jelentését jelentős, majdnem háromnegyedes parlamenti többséggel fogadta el az EP.
A többéves pénzügyi keret kérdésében egyetértési jogkörrel rendelkező EP a büdzsé emelésének igényével kesztyűt dob azon öt tagállam elé (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Hollandia és Finnország), amelyek az uniós kiadások reálértéken történő befagyasztását követelték. Surján László, magyar néppárti politikus a szavazást megelőző plenáris vitán úgy vélte, hogy a mostani parlamenti ciklus talán legfontosabb jelentéséről van szó és a mostani (a többi uniós intézményt egyébként jogi értelemben semmire sem kötelező) voksolás nagyon hasznos lehet egy jövőbeni botrány megelőzősében, amikor az EP majd egyetértési jogát gyakorolja, elvileg tehát egy az egyben vissza is utasíthatja majd a tagállamok megállapodását.
„Nem a közkiadások 5 százalékkal való növelése a célunk, hanem az, hogy enyhítsük a nemzeti büdzsékre nehezedő terheket azáltal, hogy kihasználjuk az uniós kiadásokban rejlő hozzáadott értéket. Itt sokkal többről van szó, mint a források növeléséről. Egy elmozdulásról beszélünk a nemzeti szintről a közösségi szint felé ” – hangsúlyozta közvetlenül a szavazást megelőzően és az azt követően tartott sajtótájékoztatón Salvador Garriga Polledo jelentéstevő, aki arra figyelmeztette az EP tagjait, hogy kevesebb pénzből kevesebb eddigi prioritást lesz majd képes finanszírozni az Európai Unió. Szerinte ugyanis nem tartható az a több képviselő által is hangoztatott álláspont, miszerint a kevesebb pénzt új prioritásokra kellene fordítani.
Az EU 2013-as költségvetése a pénzügyi kötelezettségvállalások szintjén a GNI 1,06 százalékával számol. Ezt kerekítené fel a GNI-arányosan 1,11 százalékos szintre az Európai Parlament következő többéves keretköltségvetésének előkészítésére alakult speciális bizottsága, amely előzőleg 11 hónapon át dolgozott a most megszavazott jelentésen. A testület ugyanakkor azt is világossá tette, hogy szilárd meggyőződése szerint ez az összeg is kevés lenne ahhoz, hogy az EU 2014 után az elhatározott célokhoz és projektekhez igazítsa a költségvetési kiadásait.
Az Európai Bizottság június 29-én terjeszti elő javaslatát a következő, várhatóan hétéves pénzügyi tervre és az uniós költségvetési bevételek egy részét képező saját források rendszerének átalakítására. Ezt követően indul meg a pénzügyi vita a tagállamok között és az EP részvételével.
Az EP-ben elfogadott jelentés még egyszer utoljára hét évre nyújtaná el a keretköltségvetés futamidejét. A hétéves időszak azért kedvezőbb az új tagállamok számára, mert így relatíve fejletlenebb pozíciójukból profitálva hosszabb ideig (öt helyett hét évig) részesülhetnének a fejlesztési (kohéziós) politika előnyeiből. A testület ugyanakkor azt is előrebocsátja, hogy 2020 után már ötéves vagy kétszer ötéves pénzügyi tervezésre kell átállni, utóbbi esetben egy érdemi félidős felülvizsgálatot is beiktatva.
Az EP szerint az általa szorgalmazott legalább 5 százalékos forrásnövelés a minimálisan szükséges összeg az Unió hagyományos politikáinak – így a kohéziós politikának – a jelenlegi szinten tartandó finanszírozásához és az új prioritások, mint a K+F, az innováció, az energia- és a közlekedési hálózatok költségeinek fedezéséhez.
A regionális politikára (a kohéziós és strukturális alapokra), valamint a mezőgazdasági politikára fordított költségeket a jelenlegi szinten kell tartani, áll a jelentésben. A Parlament azt is javasolja, hogy a Bizottság hozzon létre egy átmeneti kategóriát azoknak a térségeknek a részére, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlag 75%-a és 90%-a között mozog, hogy fejlődésükhöz nagyobb biztonságot kapjanak.
A parlament tagjai az EU2020 gazdasági stratégia céljai elérésének rendelnék alá a költségvetés egy jelentékeny hányadát, ami a növekedés és innováció mellett a kohéziós politika mindhárom dimenzióját és a szociális politikákat is felölelné. Máskülönben a képviselők nem nagyon bolygatnák meg a költségvetés jelenlegi szerkezetét.
Janusz Lewandowski, az EU költségvetési biztosa a jelentést kiváló hozzájárulásnak nevezte az EU jövőjéről szóló vitához és úgy vélte, hogy az erős hivatkozási pont lesz a vita során. A biztos dicsérte a jelentés irányát és hangsúlyozta, hogy az európai uniós büdzsé nem párhuzamos a nemzeti költségvetésekkel, hanem a közös célokat szolgálja és a szinergia előnyeit teremti meg. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a hagyományos szakpolitikák ideje nem járt le. Úgy vélte, hogy új saját forrásokkal könnyebbé tehetik a tagállamok életét is.